Szörnyű és ijesztő, Aleppo horrorvárossá változott

Gnaid (középen) újszülött lányával és családjával. A képet a szerző engedélyével tesszük közzé.
Gnaid (középen) újszülött lányával és családjával. A képet a szerző engedélyével tesszük közzé.

„Aleppo él és nem fog meghalni!”

Ezzel jelentette be kislánya születését Gnaid, a videós újságíró és immár kétszeres apuka idén november 24-én, egy csütörtök napon.

Gnaid az Aleppo Today nevű média aktivista csoportnak dolgozik a napi híreken, emellett az Aleppo Médiaközpont (AMC) is együtt dolgozik a szíriai Aleppo keleti felében. Csak egy szakadozó műholdas internetkapcsolata van, amin keresztül kommunikálni tud a Global Voices-zal. Feleségével, kisfiával, újszülött lányával és két másik rokonával él együtt.

Mindkét gyerek az ostrom alatt született és nő fel. A hét elején Gnaid azt mondta a Global Voices-nak, hogy a szír kormányerők már csak néhány kilométernyire vannak a házától, a még mindig Aleppóban maradt lakosságon és a médiában dolgozókon eluralkodott a pánik.

Ennek a cikknek az írása közben [kedden, a ford.] a Bassár al-Aszádot támogató erők a jelentések szerint ellenőrzésük alatt tartják Kelet-Aleppo nagyobb részét, miután az elmúlt napokban gyorsan haladtak előre az orosz bombázók és az irániak által támogatott milíciák segítségének köszönhetően. Aleppot 2012 óta osztották meg a felkelők által ellenőrzött keleti és a rezsim által ellenőrzött nyugati félre. Az első hordóbombákat 2013 decemberében dobták le a városra, azóta a vegyi fegyverektől a kazettás bombákig sokféle fegyvert bevetettek, aminek köszönhetően a keleti városrészek romhalmazzá váltak. 2016 júniusában aztán brutális ostromba kezdett a rezsim azzal a céllal, hogy néhány hónap alatt visszafoglalja Aleppót.

Amikor Gnaid és családja a távozás lehetséges módjait vették sorra, rengeteg akadályba ütköztek. A szomszédos Törökországba nehéz átjutni, Szíria kormányzati ellenőrzés alatt lévő területei pedig veszélyesek az aktivisták számára, akik letartóztatástól, kínzástól, sőt haláltól is félnek. Gnaid szerint talán életben hagynák, ha Aszád portréját a kezében tartva adná meg magát, de a büszkesége és a méltósága ezt nem engedi neki. Túlságosan megalázó lenne számára, mondta el a Global Voices-nak. Gnaid a családjával együtt úgy döntött, hogy Kelet-Aleppóban maradnak.

„Nagyon sűrűn bombáznak ma este” – mondta Gnaid december 7-én, szerdán. „Szörnyű és ijesztő, Aleppo horrorvárossá változott.” A nemzetközi közösséget az emberség hiányával vádolja.

A feleségemnek és nekem sincs útlevelem. Nem utazhatunk, viszont életben tudtunk maradni itt Aleppóban, még az ostrom alatt is. Kell lennie most már megoldásnak. Jogunk van méltóságban és szabadon élni ugyanúgy, mint a világon minden embernek. De sajnos a fegyverek zajától nem hallják a hangunkat. Rengeteg ember vesztette el az otthonát és volt kénytelen elmenni az erőszak és a bombák miatt. Talán visszafoglalja a környékünket a rezsim. De mi ragaszkodunk a saját földünkhöz. Szégyen az Egyesült Nemzetekre és minden nemzetközi szervezetre, akik segíthettek volna a sebesülteken, de egyszerűen nem tették.

Gnaid ezután újabb üzenetet küldött:

Szörnyen nehéz a helyzet. Nem tudom, mit mondjak. Nézem az embereket. Nem akarok elmenni. Nem akarom elhagyni Aleppót. Fáradt és rettenetesen kimerült vagyok. De nem tehetek mást, minthogy maradok. Ez az én hazám. Nincs más számomra, csak Aleppo. Nem tudom, mihez kezdhetnék. Isten kezében van [a sorsom].

Végül december 8-án, csütörtökön Gnaid elküldte az általa utolsónak hitt üzenetét.

Fél órája elkezdtek itt harcolni. Óriási a pánik, főleg a gyerekek között. Nagyon-nagyon nehéz most. Rakétákkal támad a szír hadsereg. Hamarosan csata lesz már.

Szerencsére december 13-án, kedden reggel sikerült egy rövid hangüzenetet küldenie a Global Voices-nak:

Szerencsére rendben vagyunk. Még mindig azt várjuk, mi is lesz velünk.

Ezalatt az Aleppo Médiaközpontnál dolgozó kollégái feltöltöttek egy 360 fokos panoráma videót, hogy bemutassák, milyen óriási pusztítás történt Kelet-Aleppo Al-Sáer nevű részében.

Gnaid és családja úgy látják, a nemzetközi közösség nem tesz semmit, hogy megállítsa a vérontást. Már csak abban reménykedik, hogy a családdal együtt biztonságban ki tudnak jutni a felkelők által ellenőrzött területről, abban bízva, hogy oda már nem követik őket a harci repülők.


Ezt a bejegyzést a Global Voices Online magyar oldaláról vettük át. Szerző: Joshka Wessels. Fordító: Somodi Dániel. A bejegyzésre a Creative Commons 3.0 licenc vonatkozik.

  • Urakura

    Jól látja…