Bizonytalanság a köbön: hatályba lépett az új, külföldi civil szervezeteket célzó törvény Kínában

Január 1-jén hatályba lépett a külföldi civil szervezeteket szabályzó törvény. Fénykép: HKFP.
Január 1-jén hatályba lépett a külföldi civil szervezeteket szabályzó törvény. Fénykép: HKFP.

Bizonytalansággal és zavarral néznek szembe a külföldi civil szervezetek most, hogy január 1-jével hatályba lépett egy új törvény Kínában.

A „tengerentúli civil szervezetek belföldi tevékenységét felügyelő törvény”, amelyet még 2016 áprilisában fogadtak el, előírja a Kínában működő szervezeteknek, hogy jelentsék magukat a rendőrségen, illetve szerezzék meg egy kormányzati egység támogatását. Azoknak a csoportoknak is a rendőrség jóváhagyását kell kérniük, akik csak átmeneti projekteken dolgoznak az országban.

A New York-i Human Rights Watch civil szervezet Kínával foglalkozó részlegének igazgatója, Sophie Richardson a következőket mondta a Hong Kong Free Pressnek:

Szerintem elmondhatjuk, – és nem feltétlenül azért, mert ezek szervezetek olyan munkát végeznek, amely szerintük különösen érzékeny, de ezek a csoportok, akik évtizedek óta az országban dolgoznak és nagyon is kielégítő a kapcsolatuk a hatóságokkal – együtt akarnak működni a törvénnyel, azonban nem tudnak.

A törvény kivitelezésére vonatkozó részletek hiánya zavart és bizonytalanságot okoz a tengerentúli civil szervezeteknek. Azoknak a kormányzati ügynökségeknek és tömegszervezeteknek a listája, akik támogathatják a nemzetközi civil szerveteket, csak december 20-án vált nyilvánossá, kevesebb, mint két héttel a törvény hatályba lépése előtt. A kormány novemberben azt jelentette be, hogy nem lesz türelmi idő a törvény végrehajtásakor.

Egy nemzetközi civil szervezet kínai programokkal foglalkozó vezetője elmondta, hogy a szervezete már a tervezet 2015-ös nyilvánosságra hozása óta aktívan tárgyal az érdekelt felekkel, beleértve más nemzetközi szervezeteket, diplomatákat és helyi partnereket is.

[…] nagyon nehéz számunkra kitalálni azt, hogy pontosan hogyan is tudnánk megfelelni ennek a törvénynek.

Szeretné, hogy a szervezetét – amely más csoportokkal együtt a demokráciát és az átlátható kormányzást népszerűsíti Kínában – a velük együttműködő csoportok biztonsága érdekében ne nevezzük meg.

Homályos szabályok

Azok a kormányzati tisztviselők, akik vélhetően a törvény végrehajtásán fognak dolgozni, szintén nem biztosak abban, hogy mi is a szerepük, és milyen lépéseket is kellene tenniük.

A megvalósítással és végrehajtással kapcsolatos, mindkét oldalon jelentkező bizonytalanság miatt nagyon nehéz lesz hatásosan elindítani (a törvényt).

Shawn Shieh, egy kínai civil társadalommal foglalkozó hongkongi szakértő elmondta a HKFP-nek, hogy:

A törvény igen tág, nem csak jótékonysági szervezetekre és civil szervezetekre – avagy olyan szervezetekre, amiket mi civil szervezetnek tartunk – vonatkozik, de kereskedelmi és üzleti csoportokra, kereskedelmi kamarákra… technikai intézményekre, gazdasági ügyekkel foglalkozó személyekre, technikai segítőkre és művészi vagy oktatási csoportokra is – így pedig rengeteg csoportól van szó.

Megjegyezte továbbá azt is, hogy a bizonytalanságot főként két dolog idézi elő: hogy vajon a civil szervezetek találnak-e hivatalos szponzort, illetve az „átmeneti tevékenység” tág értelmezése azon csoportok számára, akik a projektjeik számára próbálnak engedélyt szerezni.

Ha csak egy találkozóra mész Kínába, az tevékenység? (…) Ha minden egyes, valamilyen projekt részét képező tevékenységhez külön papírmunkát kell leadnod, az bizony jó sok papírmunka.

Hivatalos szponzorok

Azoknak az civil szervezeteknek, akik egy képviselő irodát szeretnének regisztrálni, a legnagyobb bökkenőt a hivatalos szponzor megtalálása jelenti.

Ahhoz, hogy szponzort szerezz, muszáj jó kapcsolatot ápolnod a kormánnyal.

Megkérdeztük, hogy mi történik akkor, ha a civil szervezetek nem találnak szponzort január 1-je után:

Erre a kérdésre senki nem tudja a választ – szerintem még maguk a közbiztonsági tisztviselők sem tudják a választ erre a kérdésre.

A Kínai Filantróp Kutatóintézet és a Kínai Globális Filantróp Kutatóintézet által folytatott kutatás szerint, néhány hongkongi bázisú csoportot megkértek szponzoraik, hogy függesszék fel munkájukat az ország kontinentális részén. Mások megszaporodott papírmunkáról és szigorúbb eljárásrendekről számoltak be, miután a törvényt bevezették, és volt, aki visszautasította az interjúadást.

A törvény kitér arra is, hogy a külföldi civil szervezetek „nem veszélyeztethetik Kína nemzeti egységét, biztonságát vagy népi egységét” illetve „nem okozhatnak kárt Kína nemzeti érdekeiben, társadalmi közérdekében és a polgárainak, jogi személyeinek és más szervezeteinek törvényes jogaiban és érdekeiben”. Ez minden, nem kontinentális kínai civil szervezetre vonatkozik, beleértve azokat is, amelyek Hongkongban, Makaóban és Tajvanon vannak bejegyezve.

Széleskörű leépítés

Kormánytisztviselők szerint a szervezetek számának rohamos növekedése tette szükségessé az új törvényt, és állításuk szerint az segíteni fogja az eddig szürke zónában mozgó civil szervezetek tevékenységét. De jogvédő csoportok szerint a törvény egy újabb lépés Hszi Csin-ping elnök részéről a civil társadalom leépítésére – elmondásuk szerint a széleskörű rendelkezéseket arra is felhasználhatják, hogy olyan csoportokat célozzanak meg, amelyeknek a munkáját nem kedveli a Kommunista Párt.

A nemzetközi civil szervezetekre vonatkozó törvény sokkal nagyobb hatalmat ad majd a civil társadalom felett, különösen a többi hasonló törvénnyel együtt, mint az új, 2016 szeptemberében hatályba lépett jótékonysági törvény, illetve a társadalmi szervezetekre vonatkozó, augusztusban kiadott új szabályok. A Human Rights Watch kínai ügyekért felelős vezetője, Richardson elmondta:

Az új törvény és az azt övező diskurzus egyik legrosszabb hatása, hogy a civil szervezetek közösségének egész szektorai hirtelen azt érzik, hogy romboló erőként, ellenségként, valamiféle problémaként bánnak velük, miközben évtizedeken keresztül ballasztként szolgáltak Kína és a többi ország között, amikor a politikai kapcsolat rázós volt.

Arról a kérdésről, hogy a kormány miért nem talált megoldást a félelmek csökkentésére, én azt gondolom, hogy a hatóságok önkényesen akarják eldönteni, hogy kinek mondanak igent, és kinek nemet.

Maya Wang, a Human Rights Watch Ázsia-kutatója úgy látja, hogy a civil szervezetek különféleképp reagálnak az új törvényekre.

Azok, akik jó kapcsolatokat ápolnak, és olyan témával foglalkoznak, amelyet a kormány nem tart érzékenynek, arra törekednek, hogy a szigorú előírások betartásával fenntartsák jelenlétüket az országban. Mások viszont áthelyezték Kínából a működésüket és személyzetüket, megint mások pedig befejezték munkájukat az országban.

Vigasz?

Ugyan nem tartja romboló erőnek a szervezete munkáját, de egy neve elhallgatását kérő civil szervezet kínai programmenedzsere szerint a széleskörű betekintés – amelyet a törvény tesz lehetővé a hatóságoknak azért, hogy eldönthessék, mi ártalmas a nemzetbiztonságra és a közérdekre – aggasztó, mivel nem világos, hogyan is fogják használni.

A széleskörű rálátás a nemzetközi civil szervezetek munkájába nagyon aggasztó, főleg akkor, amikor összerakjuk azzal, hogy az elmúlt 36 hónapban mi minden történt a civil társadalommal: láttunk politikai szigorítást, a civil társadalom szereplőinek ad hoc és véletlenszerű elzárását – legyen szó emberi jogi vagy munkával kapcsolatos aktivistáról, vagy nők egyenjogúságával foglalkozó emberekről.

Ugyanakkor azt mondja, hogy a csoportoknak és támogatóiknak keresniük kell a pozitívumokat. Ha túl sok figyelem jut a törvény negatív oldalaira, akkor az a lehetőségek kárára lehet.

Mióta a tervezet elkészült, a törvények teret adtak a polgári társadalmi csoportok és a biztonsági tisztviselők közötti párbeszédnek, amely eddig nem igazán létezett.

Ez a párbeszéd segíthet a hatóságoknak megérteni, hogy a polgári csoportokból az egész társadalom profitálhat, és a nagyobb átláthatóságot elősegítő törvények is bátorítóak.

A szervezet tervezi, hogy tovább folytatja a programot:

Továbbra is óvatosan optimista vagyok, hogy – legalábbis addig, amíg leülepszik a por – a csoportok tovább fognak tudni működni és dolgozni a programjaikon, miközben elrendeződnek a dolgok.


A bejegyzést Catherine Lai írta, és eredetileg a Hong Kong Free Press (Hongkongi Szabad Sajtó – HKFP) oldalon jelent meg 2017. január 1-jén. A Global Voices-on olvasható változat egy közös megállapodásnak köszönhetően jelent meg. A bejegyzést az Átlátszó a Global Voices Online magyar oldaláról vette át. A cikkre a Creative Commons 3.0 licenc vonatkozik. Szerző: Hong Kong Free Press. Fordító: Katona Fruzsina

  • Imre Gyulay

    Lenne két megjegyzésem:

    1. A kerületek átrajzolásával kapcsolatban emlékszem, hogy 2002-ben az akkori lakhelyemen több, mint 29000 szavazat csak a 2. helyre volt elég. Ugyanakkor egyes budai kerületekben 27-28 ezer volt a választásra jogosultak létszáma, 55-60% körüli részvétel mellett 8-9 ezer szavazattal elsőfordulós győzelmet lehetett aratni. Ennek az aránytalanságnak a megszüntetése szerintem nem “csalás”.

    2. A “győztes premizálása” azt jelenti, hogy a nagy fölénnyel győző egyéni jelölt pártjának elszámolnak valamennyi töredékszavazatot is, míg kis különbség esetén a győztesnek semmit, a másodiknak az összeset. Szó sincs arról, hogy a győztesre leadott minden szavazat “duplán számítana”. Bár én csak egy buta matematikus vagyok…

  • Gipsz Jakab

    Nincs olyan választási rendszer vagy matematika, ami szerint a baloldal győzött volna az elmúlt választásokon. Egyszerűen gyengék.

    • hammurabbi

      A választásra jogosult felnőtt lakosság, 39 %-a el sem ment szavazni. Tehát otthon maradt, nem érdekelvén őket a politika.
      Ugyanezen választópolgárok 34 %-a, nem a Fideszre szavazott. Tehát 39% + 34% = 73
      %. Azaz a választásra jogosult állampolgárok, 73 %-a NEM a Fideszre
      adta le szavazatát…
      Tehát a könnyebb érthetőség kedvéért, számoljunk nagy vonalakban…
      Nagyjából 10 millióan vagyunk, ebből kb. 8 millió szavazásra jogosult. Ebből, nagyjából 6 millió NEM a Fideszre szavazott.
      A Fideszre szavazott a választásra jogosultak 27 %-a, azaz kicsivel több mint 2 millió szavazópolgár. Nem csalás, nem ámítás, 10 millió magyar állampolgár sorsa felett, 2 millió szavazó döntött.
      Ezzel a 2 millió szavazattal lett 2/3 – os többsége annak a Fidesznek, akit mindössze a
      választásra jogosult lakosság 27 % szavazott meg. Csekély része a magyartársadalomnak.

      Na, ezt hívják törvényesített választási csalásnak, törvényi eszközökkel kikényszerített, kierőszakolt
      hatalomátvételnek. Ebben semmiféle demokrácia nincs, ilyen választási
      törvényeket olyan diktátorok hoztak, mint Sztalin, Hitler, Mussolini, na
      meg Orbán Viktor.
      Akik semmiféle indokot nem fogadtak el, ami nem hatalmuk megszilárdítása felé vezetett…
      A Fidesz hatalmas pofával megy neki az újabb 2/3-nak. Harsogják a
      médiák, hogy az ország 2/3-a adott nekik felhatalmazást a további
      disznóságaikhoz, hogy az ország 2/3 felhatalmazta őket, hogy csak és
      kizárólag ők kormányozzanak mindenféle konszenzus nélkül, egyed
      uralkodva a népen. Pedig a valós szám, mindössze 27 százalék.
      Ennek az országnak, jóval kevesebb, mint az egyharmada adott a Fidesznek
      felhatalmazást a kormányzásra. De a csalásra épült választási törvény
      lehetővé tette, hogy teljhatalmat kapjon az ország felett, 27 %-os
      felhatalmazással.
      És van még pofája a Fidesz bandának kijelenteni, hogy DEMOKRATIKUS választáson nyertek.
      Halvány lila fogalmuk nincs a demokráciáról, a szabad választásokról. Semmi az
      égegyadta világon. Ennek, ami idén, Április 6.-án történt, pontosan
      annyi köze van a demokratikus szabad választásokhoz, mint annak, hogy a
      disznó a kolbásztöltőből, élve visszakerülhessen az ólba. Egyszóval
      SEMMI.
      Persze, az hogy gyakorlatilag a teljes választást, törvényhozással csalta el a Fidesz, nem menti az ellenzéket teljes mértékben. De részben azért enyhítő körülmény, hogy nem lehet úgy
      versenyt nyerni, ha valaki a másik célvonalát mindig arrébb teszi, a
      sajátját meg közelebb….Mert ez történt.
      A Fideszre írt választási törvény gyakorlatilag nem engedett mást győzni. DE.
      És itt jön az ellenzék felelőssége. Ezt évek óta tudták. Évekkel ezelőtt
      kellett volna összefogni, megszólítani azt a 39 százalékot, akik nem
      mentek el szavazni. Megszólítani a falvak népét, az egyszerű embereket,
      akik csak Orbán médiabirodalmából tájékozódtak eddig. Meggyőzni és maguk
      mellé állítani őket.
      És ha ezt nem teszik meg, a következő választás is bukta lesz…

      Ha egyáltalán lesznek még választások, ebben az országban…..

      • Károly Páricsi

        Hammurabbi.Matekból elégtelent jegyeztem neked.Úgysem értenéd miért.Rosszak a viszonyitásaid,értelmezhetetlenek.Vezesd le a szocikra pld. számitásaidat:mennyien nem szavaztak rájuk?A politika és választási rendszerek nem igy működnek.Te szerinted számolva a szocik meg az lmp be sem juthatott volna. Javaslom ne foglalkozz te matekkal-árt neked.Ha kedvenc Fletó főnököd megtalálja a szakdolgozatát-járjál hozzá kisegitő tanfolyamra, legalább csalni megtanit.

        • Béla Somogyi

          Ugye Ovi Főnöködnek is bejegyezted az elégtelent, mert ugye a választók 27% -a az nem “a ‘zemberek” 2/3-a. (feltéve, hogy emberszámba vesszük azokat, akik másra, vagy senkire sem szavaztak)