Bezárás
Uncategorized

A keretek nyomában

Politikai szempontból mi a jelentősége annak, hogy milyen „keretek” (frame-ek) szerint értelmezzük a híreket? Hogy jobban értsük ezt a folyamatot, a Talk Decoded blog alkotóival beszélgettünk: Szilágyi Anna politikai- és kommunikációs szakértővel valamint Joy Lau képregényrajzolóval, akik munkáikban a szavaknak a politikában játszott tevőleges szerepére hívják fel a figyelmet.

Egyik cikkükben („Hungary’s Great Anti-Migrant Campaign”) éppen azt elemezték, milyen kereteket hívhatott elő a magyar kormány az emberek fejében az olyan kifejezésekkel, mint a „brüsszeli bürokraták” vagy az „illegális bevándorlók” a menekültkvóták elleni 2016-os népszavazási kampányában. A keretezés jelentőségéről és nehezen kivédhető hatásairól ennek az esetnek az apropóján beszélgettünk a szerzőkkel.

GV: Hogyan határozható meg a „keret” vagy a „keretezés” fogalma?

Anna: Írásaimban azt mutatom be, milyen hatalmas ereje van a szavaknak a politikában. A keretezésnek (framing) a kognitív nyelvészetben kialakult elméletére támaszkodom, amely George Lakoff nevéhez fűződik. Ő a kereteket olyan mentális struktúráknak tekinti, amelyeket szavak hívhatnak elő. Ha hallunk egy szót, akkor ezek a már rögzült fogalmi keretek fognak aktiválódni a fejünkben. Mivel ez alapvetően automatikusan zajlik, a politikusok és a tömegmédiumok hatékonyan befolyásolhatnak bennünket a kereteken keresztül, anélkül, hogy mi magunk ennek tudatában lennénk.

GV: Tudnád ezt esetleg példával is szemléltetni?

Anna: Hogyne. 2015 óta, válaszul a globális menekültválság európai kihatásaira, különösen pedig a menedékkérelmek elbírálásának tagállamok közötti megos ztását szorgalmazó EU-s tervezetekre, hazám, Magyarország jobboldali populista kormánya nagyszabású kampányt folytat, különböző egyéneket és csoportokat állítva célkeresztbe.

A magyar kormányzat mindenekelőtt a menekültek ellen igyekszik hangolni a lakosságot. Ennek érdekében számos kommunikációs fogást bevetnek. Retorikájukban a keretezés is fontos szerepet játszik. A magyar propaganda olyan szókészlettel operál („veszély”,„a terrorizmus veszélye”,„no-go zónák”,„nemi erőszak”,„járványok”), amely kontextusukból kiragadott tényeket vegyít hazugságokkal és elmossa a határt „migránsok” és „terroristák” között.

A népszavazási kampányban az előbbi szavak a szükségállapot” keretét aktiválhatták az emberek fejében, azt a hamis benyomást keltve, hogy a menekültválság az intézményes rend totális felbomlását, teljes szétesést, sőt, egyenesen törvényen kívüli állapotokat hozott Európa számára.

Ezzel egyidőben, azoknak a kifejezéseknek amelyek a humanitárius” keretet hívhatták volna elő az emberek fejében („menedék”,„élelem”,„védelem”,„családegyesítés”,„gyerekek”) nyomát sem lehetett találni a magyar propaganda nyelvhasználatában. A humanitárius keretet aktiváló szókészlet hiánya szintén a kormányzati nézőpont térnyerését segítette.   

Joy: A Talk Decoded első cikkében a magyar kormány 2016-os népszavazási kampányával foglalkoztunk. Elsősorban egy proganda-pamflet tartalmát elemeztük. Anna fordításainak és magyarázatainak köszönhetően megismerkedhettem rengeteg olyan módszerrel, amelyet a kampányban arra használtak, hogy a szavakon keresztül előítéleteket tápláljanak a társadalomban a menekültekkel szemben.

Hangsúlyozni akartam, hogy hús-vér emberek gondolkodását igyekeztek befolyásolni, ezért a cikkhez készített illusztrációimban a figurák testét „életszerűen” ábrázoltam, a fejükből azonban „buborékfejet” csináltam, amelyben a propaganda szókészletére adott képzeletbeli válaszuk jelenik meg. 

Az egyik képen az látható, hogyan kapcsolt össze a magyar kormányzat a menekültválság tálalásakor két kifejezést: a „migránsokat” és a „nemi erőszakot”. Első lépésben minden menekülőre „migránsként” kezdtek el hivatkozni, ami megbélyegzésül szolgált, hiszen ez a szó a gyökértelenség és a társadalomtól való elidegenedettség negatív képzeteit hívhatja elő. Ezt követően a „migránsok” számának növekedését a megerőszakolások számának növekedésével hozták összefüggésbe, azt üzenve, hogy a „migránsok” nemi erőszakelkövetők. A keretezéssel, ebben az esetben, a menekültektől való félelmet ültették el a társadalomban.

Szilágyi Anna, engedéllyel közölve.

Szilágyi Anna, engedéllyel közölve.

GV: A munkáitok alapján feltételezzük, fontosnak gondoljátok, hogy az emberek felismerjék a keretezés jelentőségét. De miért is fontos ez, és/vagy milyen kihívásokkal kell ennek kapcsán szembenéznünk napjainkban?

Anna: Mivel a keretek képesek észrevétlenül befolyásolni a gondolkodást, fennáll a veszélye, hogy megtévesztik az embereket, félelmet és agressziót gerjesztenek bennük, ami elejét veszi a problémák tárgyalásos megoldásának, viszont fokozza az erőszakos fellépésre való hajlandóságot. Ezen csak a keretek felismerése segít, amit annyira fontosnak gondolok, hogy már az általános iskolában elkezdeném a tanítását. Nemcsak a hatalom használ a manipuláció feltett szándékával kereteket, hanem mindenki, aki beszél, jóllehet vajmi kevés fogalma van arról, mit is csinál ilyenkor, pontosan hogyan működik egy keret. Ez alól, gyakran a független újságírók sem jelentenek kivételt.

Ezt – a szükséges ismeretek hiányát –, tartom a legnagyobb gondnak. A keretezés nem újdonság, csakhogy ma egy olyan világban élünk, ahol gyakorlatilag megállás nélkül bombáznak bennünket különféle keretekkel a hagyományos és a közösségi médián keresztül. Az ismeretek hiánya pedig rettenetesen védtelenné tesz bennünket a manipulációval szemben.

GV: Mit tehet egy általágos hírfogyasztó vagy szerző, ha keretezésről van szó?

Anna: Szerintem először is az kérdés, hogy akik – elemző munkájuknak köszönhetően – tisztában vannak a keretezés jelentőségével, hogyan tudják megosztani ezt a tudásukat a nyilvánossággal. A Global Voices NewsFrames projektje például egy értékes kezdeményezés, amely a keretek működéséről tájékoztatja a nyilvánosságot. A Words Break Bones (lásd alább) részeként mi is tanítjuk, átlagembereknek és szakértőknek, újságíróknak egyaránt, hogy hogyan ismerhetőek fel a keretek.  

Ha átlátod a keretezés lényegét, végiggondolhatod, hogy akár  te  magad, akár mások a környezetedben milyen kereteket használnak. Érdemes megállni egy pillanatra és feltenni magunknak pár kérdést. Milyen gondolatokat fog mások fejében ez vagy az a kifejezés előhívni? Vajon ez és ez a szó megfelelő-e arra, hogy komplex realitásokat ragadjunk meg? Ha ezt és ezt a kifejezést használja valaki, vajon több vagy kevesebb tudás és ismeret fog-e keletkezni? 

GV: Mondanátok magatokról pár szót?

Anna: Valaha újságíró voltam, ma kutatóként dolgozom. Azt tanulmányozom, hogy a média és a politikusok hogyan manipulálják az emberek gondolatait és viselkedését a nyelven keresztül különböző országokban. Az oktatási programom, a Words Break Bones [„A Szavak Csontokat Törnek”] gyerekeknek, tinédzsereknek, és felnőtteknek tanít olyan nyelvi készségeket, amelyek segítségével felismerhetik és elkerülhetik a bántalmazó, kirekesztő, és megtévesztő beszédmódokat a privát és a nyilvános élet színterein. A Savannah College of Art and Design hongkongi egyetemén is tanítok. Öröm, hogy számos projektemben olyan remek alkotóval dolgozhatok együtt, mint Joy Lau. 

Joy Lau, engedéllyel közölve.

Joy Lau, engedéllyel közölve.

Joy: Joy Launak hívnak, képregényrajzoló vagyok, korábban építészként dolgoztam. A Talk Decoded számára készített illusztrációim minden egyes cikkben vizuális összefoglalását nyújtják a feltárt komplex témáknak. Korábban is tisztában voltam azzal, milyen hatalmas erő rejlik a nyelvben, de Annával való közös munkánk során pontos képet alkothattam arról, hogy milyen módszerekkel befolyásolhatóak az emberek a nyelven keresztül. Szerte a világon számtalan példát látunk arra, hogy élnek vissza ezekkel a módszerekkel a hatalom birtokosai.    

Egy másik fontos munkám, a Lonesome Cowgirl Comics online képregénysorozat, ahol különféle témákat dolgozok fel. Képregényeimben egybek mellett volt már szó a generációk közötti feszültségekről a mexikói-amerikai családokban Amerika déli határánál és az elidegenedettség érzéséről egy olyan nagyvárosban, mint Hongkong. Ezen kívül olyan hangszereken játszom, mint a harmonika, a csúszka síp, és a zenedoboz, legújabb halhatatlan kedvencem pedig a vonatsíp.

Global Voices: Végül hadd kérdezzük meg: hol éltek és milyen nyelveken beszéltek? Nemzetközi közösségként mindig kíváncsiak vagyunk az interjúalanyaink hátterére.

Anna: Két, általam szeretett és csodált város — Budapest és Hongkong — között ingázom. Ami a nyelveket illeti, magyar-orosz kétnyelvű családban nőttem fel, ezen kívül beszélek angolul, és egy kicsit németül és mandarinul is.

Joy: New Yorkban élek. A legfolyékonyabban az angolt és a kantonit beszélem.


A bejegyzést a Global Voices Online magyar oldaláról vettük át. A fordítást a Get The Trolls Out oldal készítette. A bejegyzésre a Creative Commons 3.0 licenc vonatkozik.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom